szóbakerült, hogy a gyerek osztálytársa nagy horgász és az apjával elmehetnénk egyszer pecázni.
Ezt meg is tettük 2008. augusztus 23-án hajnalban. Én azt gondoltam, hogy majd üldögélek szép csendesen a Természetben, beszélgetünk ilyesmi. Ehhez képest az első belógatásnál kapás volt és így ment néhány megszakítással 1-2 percenként folyamatosan. Mivel az én tisztem volt a csali (csonti) horogra akasztása ill. a halak levétele, ott ugráltam a három gyerek körűl ide-oda. A szendvicsemet sem tudtam nyugodtan megenni. Fogtak vagy 40 halat. Mind visszaengedtük.
Örülök, hogy a gyerekek sikerélményeket szereztek, a magam részéről viszont egy kicsit restellem, hogy már az első alkalommal láttam halat (ráadásul ennyit). Így úgy néz ki, mintha ez olyan egyszerű lenne.
(A hely bejáratánál állt egy motor: egy bordó Honda Goldwing. Emlékszem először 1987-ben láttam ilyen gépet, Párizsban, a Champs-Élysées-n egy forgó emelvényen egy kirakatban. Akkoriban nagyon csorgott utána a nyálam. A helyszínen szolgálatot tevő kapus kérdezés nélkül elárulta, hogy a tulajé és még azt is hozzátette, hogy amikor megmutatta ott, egy jó nagyot perecelt vele. Hát igen, van vagy 400 kg.)
(Aranykavics)