Pisztrángfogás

Tegnap cseresznye szedés után kimentünk a folyóhoz. Zavaros és nagy volt a Hernád.

Vittük a botokat. A kisebbik otthonhagyta az orsóját, szerencsére hoztam a spicbotot is, ő azzal nyomult. A másik nagy hohoho szerencsétlenkedett egy sort, gyors egymásutánban kétszer kellett kibogoznom az összegubancolódott damilt. Csak a másodiknál vettem észre, hogy az orsó át van kapcsolódva és így szabadon fut le a zsinór. Persze, hogy gubancolódott. Ezzel a bottal beljebb lehetett dobni, de ott nem volt rendes kapás. Vagy a sodrás, vagy a zavaros víz, vagy a nagyobb méretű horog miatt. Fene tudja.

A spicbottal fogtunk vagy 8 db 10-12 centis snecit. A gyerekek elszórakoztak velük egy darabig a vödör vízben, aztán elengedték őket.

(Hernád, csonti 100,-)

Elérkeztünk napjainkba végre, ugyanakkor a nemzetközi helyzet fokozódik:

Tegnap felkerestem a horgászszövetséget és kiváltottam a gyermekeknek a zenge day-t! (2x1200,-)

Nekik nem kell még vizsgázni halból. Nekem viszont igen, így beszereztem a tananyagot tartalmazó könyvet (600,-). Ha valamikor lesz rá ingerem, majd olvasgatom.

A szükséges apróságokat apránként szereztem be. Sörétólmok, néhány kisebb úszó, hozzá rögzítő csövek, mélységmérő ólom, etetőanyag stb. Nem emlékszem mennyibe került, lehetett kb. 2500,-.

Vettem egy 4 méteres spiccbotot is 1050,- forintért. Csináltam hozzá két kis úszós szereléket létrára.

Terveztük a múlt hétvégén a pecázást, vettem is 60,- forintért egy kisadag csontit, de állandóan esett, így elmaradt a program.

Egyik gyerek kapott botot (ld. előzőek), a másiknak is kellett:

+szállítás, 11980,-

A nagy dobozban egyébként sokminden van, ám többségében nagyhalra valók. A kezdőknek nem igazán hasznosak. Sok apróságot kell még beszerezni.

Így megrendeltem a következőket:

+szállítási költség, azaz 12970,-

Rokonlátogatás előtt lebeszéltük az unokaöccsökkel, hogy hozzanak felszerelést is. Ha alkalmas, elmennénk víz mellé is. 2008. október 4-én, egy hűvös hétvégi napon felkerekedtünk és két autóval 7 fővel ellátogattunk újabb próbálkozásunk helyszínére, amit Kacsás, mások szerint Kacsa tónak hívnak. Útközben a helyi boltban vettünk csontit, meg egy haltartó szákot (ajándék a nagynénitől). Ez a helyszín jobban tetszett, nem annyira mesterséges, mint az előző. Valószínüleg egy levágott holtágból alakult mostani formájára.

Lelkesen kezdtünk az úszós pecába a gyerekekkel, a mester unokaöccs csukát próbált. Aztán szép csendesen elkezdett esni az eső. Áztattuk magunkat egy darabig, majd 4 fő hazament. Maradtak az elszántak: mester, kisebb gyerek, jómagam. Én igazából azzal próbálkoztam, hogy a gyerek feje fölött tartsam az ernyőt. 1,5-2 óra múlva úgy gondoltuk, elég mára ebből a remek sportból. Nagyobb kapás nem volt, a gyerek fogott kb. 15 snecit a part közelében, amiket visszaengedtünk.

Gatyáig átáztunk, de nem lettünk betegek. Szuper volt.

(Kacsa tó, 5400,-)

 (A peca közben a túlparton megjelent egy őz. Csodálkoztunk, csodálkoztunk, majd mégjobban, amikor se szó, se beszéd, átúszott és közvetlenül mellettünk mászott ki. Akkor észtevette a két németjuhász őrkutya is, és mindhárman elszaladtak.)

szóbakerült, hogy a gyerek osztálytársa nagy horgász és az apjával elmehetnénk egyszer pecázni.

Ezt meg is tettük 2008. augusztus 23-án hajnalban. Én azt gondoltam, hogy majd üldögélek szép csendesen a Természetben, beszélgetünk ilyesmi. Ehhez képest az első belógatásnál kapás volt és így ment néhány megszakítással 1-2 percenként folyamatosan. Mivel az én tisztem volt a csali (csonti) horogra akasztása ill. a halak levétele, ott ugráltam a három gyerek körűl ide-oda. A szendvicsemet sem tudtam nyugodtan megenni. Fogtak vagy 40 halat. Mind visszaengedtük.

Örülök, hogy a gyerekek sikerélményeket szereztek, a magam részéről viszont egy kicsit restellem, hogy már az első alkalommal láttam halat (ráadásul ennyit). Így úgy néz ki, mintha ez olyan egyszerű lenne.

(A hely bejáratánál állt egy motor: egy bordó Honda Goldwing. Emlékszem először 1987-ben láttam ilyen gépet, Párizsban, a Champs-Élysées-n egy forgó emelvényen egy kirakatban. Akkoriban nagyon csorgott utána a nyálam. A helyszínen szolgálatot tevő kapus kérdezés nélkül elárulta, hogy a tulajé és még azt is hozzátette, hogy amikor megmutatta ott, egy jó nagyot perecelt vele. Hát igen, van vagy 400 kg.)

(Aranykavics)