Rokonlátogatás előtt lebeszéltük az unokaöccsökkel, hogy hozzanak felszerelést is. Ha alkalmas, elmennénk víz mellé is. 2008. október 4-én, egy hűvös hétvégi napon felkerekedtünk és két autóval 7 fővel ellátogattunk újabb próbálkozásunk helyszínére, amit Kacsás, mások szerint Kacsa tónak hívnak. Útközben a helyi boltban vettünk csontit, meg egy haltartó szákot (ajándék a nagynénitől). Ez a helyszín jobban tetszett, nem annyira mesterséges, mint az előző. Valószínüleg egy levágott holtágból alakult mostani formájára.
Lelkesen kezdtünk az úszós pecába a gyerekekkel, a mester unokaöccs csukát próbált. Aztán szép csendesen elkezdett esni az eső. Áztattuk magunkat egy darabig, majd 4 fő hazament. Maradtak az elszántak: mester, kisebb gyerek, jómagam. Én igazából azzal próbálkoztam, hogy a gyerek feje fölött tartsam az ernyőt. 1,5-2 óra múlva úgy gondoltuk, elég mára ebből a remek sportból. Nagyobb kapás nem volt, a gyerek fogott kb. 15 snecit a part közelében, amiket visszaengedtünk.
Gatyáig átáztunk, de nem lettünk betegek. Szuper volt.
(Kacsa tó, 5400,-)
(A peca közben a túlparton megjelent egy őz. Csodálkoztunk, csodálkoztunk, majd mégjobban, amikor se szó, se beszéd, átúszott és közvetlenül mellettünk mászott ki. Akkor észtevette a két németjuhász őrkutya is, és mindhárman elszaladtak.)
